Bence és a mackó
végében ült, és egészen jókedvűnek látszott. Bence érte nyúlt, de a mackó felmordult.Egy szép napon a szél lágyan mozgatta a függönyöket, és a kis ablakon besütött a nap, amikor Bence különös hangra ébredt délutáni álmából. Olyan dörmögős volt, mint nagyapáé. Kíváncsian körülnézett a szobában. A dörmögő hang megint megszólalt, de most egészen közelről hallotta. Az új játékmackó volt az. A pirosra festett kiságy
- Hé! Mit csinálsz?
Egyenesen Bencére nézett. A kisfiú tágra nyílt szemmel figyelte. Soha nem látott még beszélő játékmackót. Nem mert megnyikkani sem. A mackó azonban zavartalanul folytatta:
- Lám, egészen jó kis helyed van itt. Nézzük csak... – Alaposan körbenézett. – Ez lenne a te medvebarlangod? – kérdezte.
Bence bólintott.
- Ohó! Hiszen a padlódon is prém van! – kiáltott fel, ahogy a padlóra nézett. – És milyen helyes az a kép a falon – mondta mosolyogva, miközben mancsával a fényképre bökött, amelyen Bence volt, mézszínű, mackóképpel díszített rugdalózójában.
- Az ám! Nekem még nincs is nevem! – fordult a kisfiúhoz. Persze, hiszen Bence csak aznap reggel kapta a játékot a nagymamájától.
- Lehetnék Barni, egészen jó név – magyarázta. Bence rábólintott.
- Hát ez meg micsoda? – kérdezte Barni, és már ugrott is az ágyról a pelenkázó asztalra. Az ám, de közben lelökte róla a babaőrt. A szerkezet nagyot koppant a padlón. Bence ijedtében sírva fakadt. A mackó villámgyorsan visszapattant az ágyra, és úgy ült ott, mintha el sem mozdult volna, amikor Bence édesanyja benyitott.
- Ó, kicsikém – mondta lágyan –, semmi baj, már itt is vagyok.
Karjába vette kisfiát, megsimogatta a haját. Bence abbahagyta a sírást. Az utolsó könnycsepp már némán gördült le arcocskáján.
- Ez az új barátod majd vigyázni fog rád – mondta édesanyja, azzal kisfia karjába tette a mackót.
Bence hosszan nézte. Barni meg sem mozdult, nem is beszélt. Hallgatott Bence is. Aztán megszólalt: - Barni... – és majdnem úgy hangzott, mintha azt mondta volna: ”barátom”.
Ha valaki alaposan figyelt volna, észreveszi, hogy a mackó halványan elmosolyodott. Bence látta, és boldogan szorította magához barátját. Attól a perctől kezdve elválaszthatatlanok voltak egymástól.
