Hófehérke és a hét fészekberendező
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű kis hercegnő. Bőre fehér volt, mint a hó, ajka piros, mint a vér, és a haja fekete, mint az ében. Hófehérkének hívták. De mert gonosz mostohája irigy volt szépségére, elűzte őt a várból. Vándorolt szegény hegyen-völgyön át, végül rátalált egy pici házra.
Nagyon fáradt volt, benyitott hát az ajtón, és megpillantott egy picike asztalt: rajta hét apró tányér, hét bögrécske, körötte pedig hét apró szék, meg egy parányi zsámoly. A másik szobában hét ágyacskát talált, és mindegyik fölött egy-egy kis ablakot. A falon felakasztva hét pici hálósipka volt.
A kisleány éhes volt, elcsigázta a hosszú út, így evett egy falatot mindegyik tányérkából, ivott egy-egy kortyot a hét kis bögréből, aztán összetolta a hét kicsi ágyat, és végigfeküdt rajtuk. Rögtön elaludt, és a kimerültségtől úgy horkolt, mint hét férfi.
Nem sokkal később nyikorogva kinyílt az ajtó, és libasorban hét törpe lépett a házba. Letették lapátjukat, szerszámaikat az egyik sarokba, az asztalhoz mentek, és látták, hogy valaki evett a tányérjukból, ivott a poharukból, és a székeket is elmozdította. Aztán meghallották a horkolást. Rohantak a hálószobába, és a tizennégy apró láb dobogására Hófehérke felébredt.
- Jaj, kik vagytok? – kérdezte.
- Először te mondd meg, hogy ki vagy – parancsolt rá a legidősebb törpe.
- A nevem Hófehérke.
- Ó, szóval te vagy az, aki elmenekült a mostohája elől. Akkor mindent értünk. – Úgy látszott, a törpék tisztában vannak a történettel. – Ha akarod, itt maradhatsz velünk. Kicsit túl nagyra nőttél, de azért megfelelsz a tesztelésre.
- Tesztelésre? Miféle tesztelésre? – kérdezte riadtan Hófehérke. Nem elég, hogy nagy volt, de össze is zavarodott. – A mesében nem így van!
- Ahá, szóval te elhiszel minden butaságot, ami a mesékben áll? Hogy mi a hegy gyomrában bányásszuk az érceket meg az aranyat? – ingatta fejét bosszankodva a törpe. – Ha egyszer kezem közé kerülnek azok a Grimm-testvérek… - olyan hévvel ingatta a fejét, hogy a szakálla is lengett belé. – Tudd meg, valójában ácsok vagyunk. Éjszakánként a városban járunk, és gyerekszobát készítünk. Bútort ácsolunk, felújítunk, meg játékokat faragunk.
- Úgy van – mondta egy másik törpe. – És jó munkát végzünk. De már öreg emberek vagyunk, ezért kell egy embergyerek, hogy mindent kipróbáljon. Afféle anyagtesztelő, igazi, elfogulatlan, és persze hozzáértő.
Hófehérke elfogadta a munkát, így attól a naptól fogva ott élt a törpék közt. Élvezettel tesztelte a sokféle játékot, bútorokat. És ha a gonosz mostoha nem jön a mérgezett almával, boldogan él még vagy hétszáz esztendeig.
