Nagymama bevásárol
- Nézd, milyen aranyos! – kiáltott fel Kovács Jánosné, kinyújtott kézzel az üzlet túloldala felé mutatott, és már indult is felé. Már csak néhány hét, és nagymama lesz! A fia eddig arra kérte, fogja vissza magát, korai még, ne vegyen semmit a babának. Ma azonban képtelen volt tovább türtőztetni fészekmelengető vágyát.
- Ez az egyik legjobb pelenkázó asztalunk – mondta az eladó, miközben próbált lépést tartani vevőjével. – Mint látja, elegendő hely van rajta a pelenkáknak és a babaápoló-szereknek. Kéznél van minden a pelenkázáshoz, jó, nagy méretű pelenkázó. Alul meg, a fiókokban, kényelmesen elférnek a rugdalózók.
Az eladó kedvesen mosolygott.
- Van hozzá olyan bölcsőszerűség? – bizonytalankodott Kovácsné. – Amiben alhat?
- Hogyne, jó néhány ágyacskánk van – felelte az eladó. – Tessék, itt a teljes választék!És mindegyikhez van hozzáillő kapucnis fürdőlepedő meg ágynemű. És itt ez a csinos kis szőnyeg. Nézze, milyen harmonikus színek! – Az eladó láthatóan elégedett volt a kereskedői fogással.
Kovácsné egészen izgatott lett. – Már csak a hozzáillő babára van szükség! – mondta ragyogó szemmel.
Végül vett mindenből, amit csak elébe tettek: a pelenkázó asztalt a babaággyal, két aranyos plüssjátékot, legalább hat rugdalózót, egy éjjeli lámpát és még néhány holmit, aminek nem tudott ellenállni. Alaposan felpakolva hajtott el az üzletből.
Kovács úr otthon nevetve nyitott ajtót.
- Hú, de felpakoltál! Hanem tudod-e, hol voltam ma reggel?
- Nem én, de idenézz, mennyi gyönyörű dolgot vettem! – mondta az asszony izgatottan, a férje azonban csak még jobban nevetett.
- Mi az? Min nevetsz?
- Azon, hogy én is vásárolni voltam, és vettem egy babaágyat, egy babakocsit, meg még egy pár apróságot, és el is vittem mindjárt a gyerekekhez.
- Ó… – akadt el az asszony szava.
- Aztán képzeld, amikor ki akartam csomagolni őket, Márton megmutatta, amit Katival együtt beszereztek már. A múlt héten rajtuk is erőt vett a láz, hogy kibéleljék a kis fészket. Annyi mindent vettek, hogy két gyereknek is elég lenne.
Mi mást tehetett Kovácsné: férjével együtt visszavitték szépen a vásárolt holmikat. Persze, azért nagyon boldogok voltak.
